Tiszalúc Miskolctól 20, Tokajtól 30 km távolságra, a Harangod mező délkeleti részén, a Takta holt-tiszai torkolatánál található nagyközség. Már az őskorban lakott telep volt. Legrégebbi őskori emlékei a csiszolt kőkorszakból valók, de bronzkori leleteket is találtak itt. A honfoglalás alatt Lucnál a Tiszán kikötő és rév volt, itt eveztek át Árpád vezér követei is. Anonymus „Lucy” néven említi. A 17. század végén hajdúváros, I. Rákóczi György erdélyi fejedelem 1642-ben telepített itt le hajdúkat.
A település címere az 1697-es évszámmal ellátott pecsétnyomó alapján ké­szült, amely kardot tartó kart és fölötte ötágú koronát ábrázol. A korona a címerben nem a királyság, hanem a hatalom, a közigazgatás jelképe, a kardot tartó kar pedig arra utal, hogy Tiszalúc hajdúváros volt a 17. században, lakói fegyverrel szolgálták a hazát.

A Tokaji (Zempléni)-hegység dny-i lábánál meghúzódó nagyközség egyik jelentős szőlő (bor)termelő települése a világörökség részének nyilvání­tott Tokaj-hegyaljának. A geodézusok mérései szerint Európa mértani középpontjában fekszik. A település főterén, műemléki környezetben áll a római katolikus templom, a Rákóczi-kúria, valamint a Maillot-kastély. A település alatt húzódó híres Rákóczi-pince szintén a védett építési kör­nyezet részét alkotja. Az eredetileg gótikus, most barokk stílusú római katolikus templomot Szent László tiszteletére építették a 14. sz. elején.

A Takta patak melletti település területéről neolitikus gödrök, szkíta sí­rok és római cserepek kerültek elő. A falu az Árpád-házi királyok idejé­ben keletkezett. 1227-ben „Zada” néven említik az írásos emlékek. Az 1270-es években a Zud nemzetségből való Bikkfiai Jakab fia, Simon volt a birtokosa.
A 14. században építették sáncokkal körülvett földvárát, melynek a kö­zeli Takta patak adta a nevet. A földvár a 14. században a Monaky, majd a Doby-család kezébe került.
A település lakói alaposan megszenvedték az elmúlt évszázadok történel­mi viharait, de mindig talpra álltak.

A Taktaköz a közép-tiszai ártér legészakibb kistája. Területének nagy ré­sze folyó menti hullámtér, öntésföldekkel és ligeterdő maradványokkal. Anonymus szerint az Abák ősi birtokához tartozott. 1332-ben „Chimis”, az 1352-es Anjou-kori okmánytárban „Kenbez Tacta” formában emlí­tették.
A megye keleti peremén a Taktaköz nevű sík tájon, a Tisza közelében elhelyezkedő falu, nem azon a helyen volt, ahol ma fekszik. 150 évvel ezelőtt a régi község, Ókenéz, alig egy kilométerre feküdt Tiszadobtól, közvetlenül a Tisza partján. Akkor Kenyízsnek nevezték, s teljes egészé­ben a Tisza szeszélyétől függött az itt élők élete, ami igencsak viszontag­ságos volt, mert a „vásott” Tisza szinte minden évben tönkretette az itt élők házait. Amikor a Tiszát szabályozni kezdték, s a vizet új mederbe terelték a falu népe a mai helyükön telepedtek le. Ezért tartja azt a száj­hagyomány, hogy a község kétszer született.

A Taktaköz kapujában fekvő település eredete az ősidőkre vezethető visz­sza, amit a bronz- és vaskori leletek bizonyítanak. A községet a Váradi Regestrum említi 1211-ben „Horkyan” néven. A honfoglalás idején Tö­hötöm fiától,Horka vitéztől kaphatta nevét a terület, s hamar birtokba is vették mint kapuvidéket. Kezdetben az Abák birtoka volt, 1352-ben Nagy Lajos király több más településsel a Zudar-családnak adományoz­ta. A 14-15. században többször cserélt gazdát.
A 16. század második felében kétszer is feldúlták a törökök. A század végén Rákóczi Zsigmond kezére került. 1687-ben ismét megtámadták a törökök, a település 30-40 éven át kihalttá vált, lakói a Taktaköz nádasaiban bujkáltak. Sok fa­lusi részt vett az 1697-es hegyaljai felkelésben. 

Az aprócska település a Harangod dombvidékén fekszik, Szerencstől és Miskolctól 25-25 km távolságra. Sóstófalva története régi időkre vezet­hető vissza. A régészek neolit település nyomait tárták fel a környéken. A 19. századig a község nem a mai helyén, hanem a Hernád folyó bal partján helyezkedett el. Egy 1387-es irat szerint ekkori neve Hoporty volt. A folyó gyakori áradása, a földcsuszamlások alkalmatlanná tették a települést a terjeszkedésére, így 1870 körül új helyen kezdtek el épít­kezni. A Megyaszó felé eső réten volt egy kis tó, mellette élt egy Sós nevű uradalmi gazda.

Rátka község a világörökség részét képező Tokaji Történelmi Borvidék egyik német nemzetiségi települése. A településről az első írásos adat 1255-ben jelenik meg. 1567-ben azon zempléni települések között em­legetik, melyeket feldúlt a török. A község a regéci uradalom részeként a Rákóczi család birtoka, 1697-től teljesen lakatlan. 1716-ban Trauthson János Lipót Donát herceg kapta meg a tulajdonjogot. Fia, Trauthson János Vilmos a Német Római Birodalom alattvalói közül hívott be telepeseket. Így népesült be 1750-ben, majd 1785-ben újra a község Schwarzwald és a Bódeni tó környékéről érkező családokkal.

A település a Taktaköz középső részén fekszik. A régészeti leletek tanúsá­ga szerint már az őskorban lakott hely volt. Nevét – melyet valószínűleg az Aba nemzetségbeli Prud ispán után kapott – Árpád-kori okleveleink­ben is megtalálhatjuk. Az 1300-as években templomos helyként említet­ték. 1562-ben már működött itt a református egyház. A török korban a környék lakói a Tisza és a Takta mocsaraiba menekültek a háborús pusz­títások idején. A 18. században a környék legnagyobb birtokosa a Patay család volt, akik kastélyukat is itt építették fel. Az 1752-es tűzvészben az egész falu leégett, ekkor vált használhatatlanná régi temploma is. A ma látható református templom 1803-10 között épült fel.

A Tokaj-hegyaljai borvidék egyik nagy múltú települése. Monokról Anony­mus Gesta Hungaroruma is említést tesz. A település legkorábbi írott emlé­ke 1392-ből származik. Monok neve többek szerint személynévből alakult, melynek alapjául a monoh szó barát, szerzetes jelentése tekinthető.
A község híres szülötte Kossuth Lajos. A „legnagyobb magyar” egykori szülőháza 1949 óta a Kossuth Emlékmúzeumnak ad helyet. A copfstílusú épülettel szemben található a Kossuth-park Kisfaludy Strobl Zsigmond egész alakos bronz Kossuth-szobrával.
A falutól délnyugatra lévő domb tetején épült fel a Monaky-család reneszánsz kastélya, mely több mint 500 éve áll, ma Reneszánsz Kastély Szálló, amely­hez reneszánsz lovagéttermet terveznek. A település kevésbé ismert műemlé­ke az 1750-ben épült Andrássy-kastély. 1914 óta iskola működik benne.