Taktaharkány

A Taktaköz kapujában fekvő település eredete az ősidőkre vezethető visz­sza, amit a bronz- és vaskori leletek bizonyítanak. A községet a Váradi Regestrum említi 1211-ben „Horkyan” néven. A honfoglalás idején Tö­hötöm fiától,Horka vitéztől kaphatta nevét a terület, s hamar birtokba is vették mint kapuvidéket. Kezdetben az Abák birtoka volt, 1352-ben Nagy Lajos király több más településsel a Zudar-családnak adományoz­ta. A 14-15. században többször cserélt gazdát.
A 16. század második felében kétszer is feldúlták a törökök. A század végén Rákóczi Zsigmond kezére került. 1687-ben ismét megtámadták a törökök, a település 30-40 éven át kihalttá vált, lakói a Taktaköz nádasaiban bujkáltak. Sok fa­lusi részt vett az 1697-es hegyaljai felkelésben.  A Rákóczi-szabadságharc emlékét őrzik a falu határában álló őrhalmok. A harcok elcsitultával a lakosság lassan visszatért, 1717-ben már működött a református egyház. 1848-ban a község katonai gyülekezőhely, s többen részt vettek a har­cokban. A 19. század második felében meginduló Tisza-szabályozás és a vasútvonal kiépítése gazdasági fellendülést hozott a település számára. A 20. század elején a Takta szabályozásával végleg megszűnt az árvízveszély, s nagy, korábban mocsaras területek váltak megművelhetővé.
A település református temploma 1806-ban épült, szószéke és padjai is e korból származnak. Taktaharkány védett műemléke egy 1784-ben készült népi lakóház.
A község híres személyiségei az egykori birtokosok közül báró Harkányi Frigyes, az 1878-es párizsi világkiállítás magyar kormánybiztosa, vala­mint báró Harkányi János, aki a 20. század elején kereskedelmi minisz­ter volt. 1874-ben innen indult a sárospataki kollégiumban a magyar próza kiemelkedő alakja, Gárdonyi Géza.