régészek neolit település nyomait tárták fel a környéken. A 19. századig a község nem a mai helyén, hanem a Hernád folyó bal partján helyezkedett el. Egy 1387-es irat szerint ekkori neve Hoporty volt. A folyó gyakori áradása, a földcsuszamlások alkalmatlanná tették a települést a terjeszkedésére, így 1870 körül új helyen kezdtek el építkezni. A Megyaszó felé eső réten volt egy kis tó, mellette élt egy Sós nevű uradalmi gazda. Ezt a helyet sóstói uradalomnak nevezte el a falu, Hoportyból is sokan jártak ide napszámba. Miután 1892-ben a falu 
leégett és végleg új helyre költöztek, a települést Sóstófalvának nevezték el. A község régi helyén még láthatók a régi temető és a termés tárolására használt vermek maradványai. A község zsáktelepülés, infrastrukturális ellátottsága jónak mondható. Az önkormányzat pl. iskola, óvoda, idősek klubja működtetésével gondoskodik lakóiról.
A faluban még megtalálhatóak az alapításkori, vagyis a 19. század végi, 20. század eleji, a környékre jellemző háztípusok. A község lakosai túlnyomórészt reformátusok. A szecesszió jegyeit magán viselő templomuk a 20. század
elején épült, többször felújították. 2004. évben katolikus templommal gazdagodott a település. A község faluháza 1998-ban épült.
A Hernád folyó festői szépségű kanyarulata, a falutól mindössze 800 méter távolságra található partvidéke a turizmusfejlesztés alapja lehet a közeljövőben. A tiszta levegőjű, csendes környezet a horgászok, kempingezők, madármegfigyelők, vízitúrázók kedvelt megállóhelyévé válhat.
