lakott telep volt. Legrégebbi őskori emlékei a csiszolt kőkorszakból valók, de bronzkori leleteket is találtak itt. A honfoglalás alatt Lucnál a Tiszán kikötő és rév volt, itt eveztek át Árpád vezér követei is. Anonymus „Lucy” néven említi. A 17. század végén hajdúváros, I. Rákóczi György erdélyi fejedelem 1642-ben telepített itt le hajdúkat.A település címere az 1697-es évszámmal ellátott pecsétnyomó alapján készült, amely kardot tartó kart és fölötte ötágú koronát ábrázol. A korona a címerben nem a királyság, hanem a hatalom, a közigazgatás jelképe, a kardot tartó kar pedig arra utal, hogy Tiszalúc hajdúváros volt a 17. században, lakói fegyverrel szolgálták a hazát.
A 18. század folyamán vámszedő hely volt a rév mellett, valamint királyi sókamarahely. A szatmári béke után a
település Rákóczi-birtokként királyi kézre került. A reformáció buzgó követőkre talált Tiszalúcon és az új vallás hívei 1600 körül templomot építettek maguknak. Az épületet 1822-ben és 1905-ben bővítették, és jelentősen átalakították. 
A Tiszalúc elnevezést 1863-tól használják. Vízfolyások, tavak, folyók érintik, lehetőséget kínálva az állattartásra, a víziturizmusra, halászatra, vadászatra.
A település infrastrukturális kiépítettsége jó. A közúthálózat, vezetékes ivóvíz, telefonhálózat, gázhálózat, kommunális hulladéklerakó telep megépült. Folyamatban van a szennyvízcsatorna kiépítése.
A nagyközség az oktatás, közművelődés, sport terén kiépült intézményhálózattal rendelkezik.
Tiszalúc műemléki védettségű nevezetessége egy 1892-ben épült, vert falú népi lakóház, amely napjainkban tájházként működik. A faluszerkezet helyi védettséget élvez.
