A Zempléni-hegység déli lábaihoz közel elhelyezkedő község, Szerencstől keletre, Tokaj-hegyalján található.
Fontos vasúthálózati pont, ahol a Szerencs-Sátoraljaújhely és a Szerencs-Nyíregyháza vasútvonalak ágaznak el. A település nevét a történelmi feljegyzések 1298-ban említik először, amit Lehel fia Sumbor nevéből származtatnak. A község urai a történelem folyamán gyakran változtak, több pereskedés ismert a megye nemesei között a községért. A számos kúriával és szőlőbirtokkal rendelkező falu birtokosai között 1593-ban szerepel először a Rákócziak neve. 1665-ben Mezőzombort II. Lipót császár különféle szabadalmi jogokkal ruházta fel, ám később fejlődése megtorpant. Az egyházak szerepe mindig fontos volt a falu életében. Az Árpádok korában főesperesség volt itt. Ma református, görög katolikus és római katolikus templom található a településen.
A községben több intézmény gondoskodik a lakókról: házi orvosi rendelés, általános iskola, napközi otthonos óvoda, családsegítő és gyermekjóléti szolgálat, valamint idősek klubja. Infrastruktúrája jól kiépített: vízvezeték-hálózat, szennyvízcsatorna, gázvezeték, kommunális hulladékgyűjtés szolgálja a lakosságot.
A falu bora már a múltban is a tokajiéval volt egyenértékű, de lakossága életében a tiszai halászat is fontos szerepet játszott.
A község híres műemlék jellegű épülete a Patay, vagy más néven a Sárga borház a 37-es főút mentén, a falu határában. Ma étterem működik benne. A település nevezetessége a Bortó, mely forrásvízből táplálkozó mesterséges tó. Környezetében színvonalas panzió, faházak és strand, vendéglő várja az érdeklődőket. A település 2002-ben a világörökség részévé vált Tokaj-hegyalja világörökségi diplomájának elnyerésével.
Fontos vasúthálózati pont, ahol a Szerencs-Sátoraljaújhely és a Szerencs-Nyíregyháza vasútvonalak ágaznak el. A település nevét a történelmi feljegyzések 1298-ban említik először, amit Lehel fia Sumbor nevéből származtatnak. A község urai a történelem folyamán gyakran változtak, több pereskedés ismert a megye nemesei között a községért. A számos kúriával és szőlőbirtokkal rendelkező falu birtokosai között 1593-ban szerepel először a Rákócziak neve. 1665-ben Mezőzombort II. Lipót császár különféle szabadalmi jogokkal ruházta fel, ám később fejlődése megtorpant. Az egyházak szerepe mindig fontos volt a falu életében. Az Árpádok korában főesperesség volt itt. Ma református, görög katolikus és római katolikus templom található a településen.
A községben több intézmény gondoskodik a lakókról: házi orvosi rendelés, általános iskola, napközi otthonos óvoda, családsegítő és gyermekjóléti szolgálat, valamint idősek klubja. Infrastruktúrája jól kiépített: vízvezeték-hálózat, szennyvízcsatorna, gázvezeték, kommunális hulladékgyűjtés szolgálja a lakosságot.
A falu bora már a múltban is a tokajiéval volt egyenértékű, de lakossága életében a tiszai halászat is fontos szerepet játszott.
A község híres műemlék jellegű épülete a Patay, vagy más néven a Sárga borház a 37-es főút mentén, a falu határában. Ma étterem működik benne. A település nevezetessége a Bortó, mely forrásvízből táplálkozó mesterséges tó. Környezetében színvonalas panzió, faházak és strand, vendéglő várja az érdeklődőket. A település 2002-ben a világörökség részévé vált Tokaj-hegyalja világörökségi diplomájának elnyerésével.
bizonyítja, hogy a terület már évezredek óta lakott hely. A település neve először 1219-ben fordul elő írásos emlékben. A 18. században mezővárosi rangot kapott, ebben az időszakban a Miskolc-Kassa kereskedelmi útvonal érintette települést. A fokozott műemléki védelem alatt álló, gótikus stílusú református templomot az 1600-as években építették újjá, mely köré lőrésekkel ellátott várfalat emeltek. Orgonáját a kassai református templomból vásárolták, szószékeit kararai márványból faragták. 
övezett, védett kis völgykatlanban helyezkedik el. A Mádat körülölelő panoráma párját ritkító. Első írásos említése a 13. századból, az Árpád-korból való. A Rákóczi-család az 1600-as évek elején birtokrészeket szerzett Mád területén. A település gazdag múltja a 15-16. században összefonódott a világhírűvé vált tokaji bor termelésével, itt volt a borértékesítés egyik központja, itt határozták meg a tokaji bor árát. Virágkorát a 17-18. században élte. Jelentős zsidó lakosság telepedett le, s kapcsolódott be a borkereskedelembe. 
Az Aba nemzetségek ősi javai közé tartozott ez a vidék. 
temetkezési helyre bukkantak. Első írásos említése az 1200-as évekből való „Glup”, „Gulup”, „Galoph” alakban. A 13. században az Aba nemzetségbeli Bököny eladta a területet István fiainak. 1354-ben a király Csobajjal együtt Monaky Mihálynak adta, majd 1356-ban az egri káptalan birtoka lett. 1571-től a Golopi-család ősi lakhelye. A 18. század második felében a Vay és a Vécsey családok voltak a terület földesurai. A falu keleti szélén, mocsaras patak völgyében Vay Sándor birtokán épült az 1800-as években a (régi) Vay-kastély. A két saroktornyos, eredetileg reneszánsz stílusú épületet többször átalakították, látványos park vette körül. 
találkozásánál található Miskolctól kb. 40 km-re keleti irányban. 
Árpád-kor óta lakott település. Első írásos említése 1332-ből származik, ekkor „Dompsa”, 1481-ben pedig „Also Dobea” néven fordul elő.
