Taktaszada

A Takta patak melletti település területéről neolitikus gödrök, szkíta sí­rok és római cserepek kerültek elő. A falu az Árpád-házi királyok idejé­ben keletkezett. 1227-ben „Zada” néven említik az írásos emlékek. Az 1270-es években a Zud nemzetségből való Bikkfiai Jakab fia, Simon volt a birtokosa.
A 14. században építették sáncokkal körülvett földvárát, melynek a kö­zeli Takta patak adta a nevet. A földvár a 14. században a Monaky, majd a Doby-család kezébe került.
A település lakói alaposan megszenvedték az elmúlt évszázadok történel­mi viharait, de mindig talpra álltak.
1567-ben a török égette fel a települést, de a lakók 1620-ra újjáépítet­ték. A falusiak nagy része Rákóczit támogatta a szabadságharc idején, így a labanccsapatok 1711-ben lerombolták a községet. 1717-re újra felépítették. Ekkor már az Andrássyak birtoka. 1831-ben és 1855-ben kolerajárvány sújtotta a lakosságot.
A 19. század végén sokan kivándoroltak Amerikába, mások a közeli vá­rosokba költöztek. 1919-ben román csapatok szállták meg a falut. A II. világháborúban sokan estek el a szadaiak közül.
Az elmúlt 10-15 évben a település jelentős változásokon ment keresztül. Kiépült a telefon-, víz-, gáz- és kábeltelevízió-hálózat. 2001-ben átadták az új Művelődési Házat. Felújították az orvosi rendelőt. A 2002-ben megépült bekötőútnak köszönhetően megszűnt a község zsáktelepülés jellege. 2004-ben két új bérlakás épült, 2005-ben pedig az új polgármes­teri hivatal építésének és átadásának örülhettek Taktaszada lakói. 2006-ban EU-beruházással bővítették és felújították az óvodát.
A település építészeti emlékei a római katolikus templom és a műemlé­ki védelem alatt álló református templom. A két világháború áldozatai tiszteletére emlékművet állították. A Tájházban a múlt emlékeit gyűjtik, őrzik és mutatják be a jelenkor és a jövő generációinak.