Rátka

Rátka község a világörökség részét képező Tokaji Történelmi Borvidék egyik német nemzetiségi települése. A településről az első írásos adat 1255-ben jelenik meg. 1567-ben azon zempléni települések között em­legetik, melyeket feldúlt a török. A község a regéci uradalom részeként a Rákóczi család birtoka, 1697-től teljesen lakatlan. 1716-ban Trauthson János Lipót Donát herceg kapta meg a tulajdonjogot. Fia, Trauthson János Vilmos a Német Római Birodalom alattvalói közül hívott be telepeseket. Így népesült be 1750-ben, majd 1785-ben újra a község Schwarzwald és a Bódeni tó környékéről érkező családokkal.
A betelepülők temérdek munkával, kitartó szorgalommal, a Feketeerdő és vidéke XVIII. századi termelési kultúráját, ötvözve a magyarság kul­túrájával, rendbe tették a történelem viharaiban elpusztult települést. A község lakói úgy alkalmazkodtak, integrálódtak, hogy közben megőriz­ték identitásukat, szokásaikat, hagyományaikat.
A ma élő lakosság is híven őrzi nyelvi-, kulturális-, tárgyi emlékeit. Ha­gyományőrző tevékenysége meghatározó a település idegenforgalmában. Az amatőr kultúrcsoportok (énekkar, táncegyüttesek, zenekar) népvise­lete, szép műsora-, az itt élők nagy vendégszeretete-, speciális „sváb éte­leik”-, a község határában termett jóízű tokaji bor, feledhetetlenné teszi a vendégek számára a községben eltöltött időt.
A település nevezetességei: Az 1824-ben épült műemlék jellegű Tájház, a római katolikus templom, valamint Szent István és Boldog Gizella domborműve.