meg. 1567-ben azon zempléni települések között emlegetik, melyeket feldúlt a török. A község a regéci uradalom részeként a Rákóczi család birtoka, 1697-től teljesen lakatlan. 1716-ban Trauthson János Lipót Donát herceg kapta meg a tulajdonjogot. Fia, Trauthson János Vilmos a Német Római Birodalom alattvalói közül hívott be telepeseket. Így népesült be 1750-ben, majd 1785-ben újra a község Schwarzwald és a Bódeni tó környékéről érkező családokkal. A betelepülők temérdek munkával, kitartó szorgalommal, a Feketeerdő és vidéke XVIII. századi termelési kultúráját,
A ma élő lakosság is híven őrzi nyelvi-, kulturális-, tárgyi emlékeit.
A település nevezetességei: Az 1824-ben épült műemlék jellegű Tájház, a római katolikus templom, valamint Szent István és Boldog Gizella domborműve.

