Testvérvárosaink

Az oktatási és kulturális életet színesítik a település nemzetközi kapcsolatai. Szerencs a németországi Malchin (1989) és Geisenheim (1990), a szlovákiai Rozsnyó (1991) és a luxemburgi Hesperange (1997) , a horvátországi Podgora (2011) és a lengyelországi Pułtusk (2017) városával írt alá együttműködési szerződést. A testvérvárosi kapcsolatok többek között diákok, hagyományőrző csoportok és családok cserelátogatására, a kulturális értékek kölcsönös bemutatására is lehetőséget biztosítanak.
A testvérvárosok között gazdasági együttműködés is kialakult az Európai Unió Európai Bizottsága által támogatott projekt keretében. A 2000-ben indított három éves program középpontjában a térségek kis- és közepes vállalkozásainak nemzetközi szintű segítségnyújtása állt. A luxemburgi Hesperange, a németországi Malchin és Szerencs városok közös projektje Europolis néven vált ismertté.
Nyárádszereda (Miercurea Nirajului) egy közel 4000 fős lélekszámú város 20 km-re Marosvásárhelytől, de közigazgatásilag további hét település tartozik hozzá. A Nyárádmente legjelentősebb közigazgatási, gazdasági, kereskedelmi és kulturális központja. Itt tartották 1605. február 21-én azt az országgyűlést, amelyen Bocskai Istvánt Erdély fejedelmévé választották. A történelmi kapcsolat alapján jött létre a két fejedelemválasztó település között a testvérvárosi megállapodás 2005. április 20-án.

Podgora
Ünnepélyes keretek között 2011. november 24-én került aláírásra a horvátországi Podgora és Szerencs között a testvérvárosi megállapodás.
A dalmát tengerpart gyönyörű kis településével a testvérvárosi kapcsolat kialakítása civil kezdeményezés alapján kezdődött meg.
A régészeti leletek tanúsága szerint a község területe már az ókorban is lakott volt. A térség első ismert népe az illírek egyik törzse a dalmátok voltak, akik a magaslatokon épített, jól védhető erődített településeikben laktak. A rómaiak hosszú ideig tartó harcok után csak az 1. században hódították meg ezt a vidéket. Az illírek elleni 9-ben aratott végső győzelem után békésebb idők következtek. A 7. században a horvát törzsek egyikeként a neretvánok telepedtek le a tengerpart, valamint a Cetina és Neretva folyók közti területen. Őket a 9. századtól említik a velencei források, mint olyan népet amely kalóztámadásokkal a velencei hajókat fosztogatja. 840-ben a neretvánok vezére Diudit nagy vereséget mért a velencei flottára, majd 887-ben a közeli Makarska vizein verték meg Pietro Candiano velencei dózse hajóhadát. A horvát állam 10. századi megalapítása után a neretvánok szoros szövetségben álltak a horvát uralkodókkal. A velenceiek a szabad hajózás érdekében kénytelenek voltak adót fizetni a horvátoknak.
A 11. században a neretvánok által uralt terület is a horvát-magyar királyok fennhatósága alá került. A 12. században hajóhaduk Omiš urait a Kačić nemzetséget szolgálta. Podgora első említése 1477-ben történt, amikor a fenyegető török veszély hatására a podgorai Ivanovićok Sumartinra, Brač szigetére menekültek. A török a 15. század végén szállta meg ezt a vidéket. A podgorai lakosság azonban soha nem nyugodott bele a török elnyomásba. 1604-ben a amikor a török hatóságok magasabb adót akartak rájuk kivetni fellázadtak és a török hatóságot meghátrálásra kényszerítették. A török uralom idején a podgoraiak lelki szolgálatát a makarskai ferences atyák látták el. A korabeli forrásokból ismert, hogy 1665-ben a makarskai püspök Marijan Lišnjić atya is itt lakott egy ideig. A térség Duare várának felszabadításával együtt 1684-ben szabadult fel végleg a több mint kétszáz éves török uralom alól. Ezután Velencei Köztársaság része lett. A török uralom végével a környező településekkel együtt újra benépesült. A lakosság főként halászattal, földműveléssel és állattartással foglalkozott, de a határhoz közeli fekvésénél fogva eleinte még gyakran kellett részt vennie a velencei-török összecsapásokban. A velencei-török háborúk idején a hegyek alatti Selo területén több kisebb-nagyobb toronyvár, Krajon pedig vár is volt. Ezeket az erősségeket később jelentőségüket elveszítve lebontották, néhányat pedig lakóházzá alakítottak át. Többnek a maradványai ma is láthatók.
A velencei uralomnak 1797-ben vége szakadt és osztrák csapatok vonultak be Dalmáciába. 1806-ban az osztrákokat legyőző franciák uralma alá került, de Napóleon lipcsei veresége után 1813-ban újra az osztrákoké lett. Ebben az időszakban épült több fontos útvonal, melyek Podgorán keresztül vezetnek 1857-ben 871, 1910-ben 1693 lakosa volt. 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később Jugoszlávia része lett. A helyi kikötőben alapították meg a második világháború idején, 1942-ben a Jugoszláv Népfelszabadító Hadsereg haditengerészetét (JRM). Ennek emlékét őrzi a hatalmas Galebova Krila (Sirályszárny) emlékmű. Az olasz kapituláció után Podgora lett a székhelye a jugoszláv haditengerészeti flotilla parancsnokságának, majd 1943. októberében itt alakult meg a Jugoszláv Népfelszabadító Hadsereg 26. dalmáciai hadosztálya. A település a háború után a szocialista Jugoszláviához került. 1962-ben nagy földrengés rázta meg a vidéket, mely után Selo lakossága a biztonságosabb tengerparti Krajra települt. Az Adria-parti főút megépítése fellendítette a turistaforgalmat. 1991 óta a független Horvátországhoz tartozik. 2011-ben 1931 lakosa volt, akik már főként a turizmusból éltek.
A településen minden nyáron megrendezik a „Podgorsko ljeto” (Podgorai nyár) kulturális és művészeti fesztivált, melynek keretében színházi előadások, koncertek, folklórestek kerülnek megrendezésre.

Pułtusk
Pułtusk 1339-ban kapott városi jogokat és már a 15-17. században fontos gazdasági központ volt. Kedvező az elhelyezkedése, hiszen a Narew folyó partján fekszik és nem messze van Varsótól. Itt található Európa leghosszabb kövezett piactere. A francia császár Napóleon is csatázott itt a cári hadsereg ellen. Az ütközet az orosz csapatok visszavonulásával zárult. Ez a küzdelem nagyon fontos volt a franciák számára, ugyanis Pułtusk neve is felkerült a franciaországi diadalívre. A második világháború során a városban és a környező területeken folytak harcok, melyek hatalmas károkat eredményeztek. De a háború utáni években eljött a város újjáépítésének ideje. Ebben azidőszakban számos új épület és kulturális intézmény jött létre.
Jelenleg a lakosok száma 19 ezer fő. Négy általános iskola, valamint két óvoda működik és a környéken van még két kisebb iskola és négy középiskola, valamint egy felsőfokú intézmény egy úgynevezett Humán Akadémia. A pułtuskiak általában a mezőgazdaságban dolgoznak. A helyi termékeket a piacokon, vásárokon lehet megvenni. Sok fiatal a közeli Varsóban dolgozik, ami 60 km-re van Pułtusktól. Az elmúlt években sok kis- és középvállalkozás jött létre. Az önkormányzat nagy figyelmet fordít az utak felújítására és az utcák megjelenésére valamint igyekszik korszerűsíteni és bővíteni aziskolákat. A városban vannak templomok, műemlékek, könyvtár, múzeum, mozi. Működik egy kóruszenekar, évente rendezünk zenei fesztivált a településen. Pułtusk 2017-ben lett Szerencs testvérvárosa.

Rozsnyó
Azegyik legrégebbi testvérvárosa Szerencsnek, 1991. december 18-án került aláírása a testvérvárosi megállapodás.
Rožňava (Rozsnyó) Gömör felső részének fontos központja és ősi tradíciók városa. A város Szlovákia délkeleti részén – a Slaná folyó völgyében, a Szlovák Érchegység (Slovenské Rudohorie) lejtői és a Szlovák Karszt Nemzeti park fennsíkjai (Národný park Slovenský kras) között – fekszik.
Rožňava (19 300 lakos) több mint 700 éves bányászvároska, amely a Gömör felső részének festői szívében fekszik. A város a látogatóinak nem mindennapi élményeket nyújt az év minden szakában. Rožňava járási székhely, több fontos hivatal és intézmény központja és az idegenforgalom központja a Szlovák Karszt régióban. A város nemcsak több alap és középiskolának ad otthont, itt található a Kassai P. J. Šafárik Egyetem kihelyezett munkahelye is. Rožňava város minden évben sok kulturális és társadalmi rendezvényt szervez, amelyek közül kiemelhetőek a következők: a Rožňavai városi napok, a Rožňavai Zenei Tavasz, a Szlovákiai Magyar Pedagógusok Országos Találkozója, a country bál, a Rožňavai Vásár, a Karácsonyi Vásár és a Gyermekkórusok Karácsonyi Hangversenye.
Történelme:
A várost írásos emlékek először 1291-ben említik, amikor III. András magyar király az esztergomi érseknek adományozta ezt a területet. A város a nevét egy különösen gazdag bánya után kapta, amelyet Rosnoubanának neveztek. Az első városi előjogokat a tradíció szerint Nagy Lajos adományozta a városnak 1382-ben. A középkorban főleg aranyat és ezüstöt bányásztak itt, később a vasérc kezdett egyre nagyobb szerepet játszani. A város számára fontos év volt 1776, amikor Mária Terézia felosztotta az esztergomi érsekség területét, és megalapította a rožňavai püspökséget.
Az 1848/49-es forradalmi évek után Rožňava bányászvárosból oktatási és iparvárossá változott. A város híres iskoláit sok fontos (szlovák és magyar) tudományos, irodalmi és művészeti személyiség látogatta. A város fejlődéséhez nagymértékben hozzájárultak a rožňavai püspökök és az Andrássy nemesi család is.
Az első világháború után a várost Csehszlovákia területéhez csatolták, de 1938-ban sok más déli vidékkel együtt visszakerült Magyarország területéhez. A második világháború után a várost ismét Csehszlovákiához csatolták.
Nevezetességek:
A város történelmi központja a 15. században kezdett kialakulni. Maga a központ egy tágas térből áll, amely a legnagyobb négyzet alaprajzú középkori tér a mai Szlovákia terültén. A város főterét pompás polgárházak és utcahálózat veszik körül. A város ebben a részében találhatóak meg a város építészeti látványosságai – areneszánsz őrtorony (renesančná strážna veža), a városháza, a püspöki palota, az ágostonos kolostor, az egykori bányakamara épülete, az evangélikus templom és több más érdekesség. A város legszebb és legfontosabb nevezetessége a 14. századi gótikus Szűz Mária Mennybevétele-katedrális. A történelmi városrészt a látogatók a magasból (a reneszánsz őrtorony erkélyéről) is megcsodálhatják. Azok, akik meg szeretnének ismerkedni a város bányászati múltjával, meglátogathatják a Bányászati Múzeumot, amely a Szlovák Karszt természeti szépségeit is bemutatja.