szerint az Abák ősi birtokához tartozott. 1332-ben „Chimis”, az 1352-es Anjou-kori okmánytárban „Kenbez Tacta” formában említették. A megye keleti peremén a Taktaköz nevű sík tájon, a Tisza közelében elhelyezkedő falu, nem azon a helyen volt, ahol ma fekszik. 150 évvel ezelőtt a régi község, Ókenéz, alig egy kilométerre feküdt Tiszadobtól, közvetlenül a Tisza partján. Akkor Kenyízsnek nevezték, s teljes egészében a Tisza szeszélyétől függött az itt élők élete, ami igencsak viszontagságos volt, mert a „vásott” Tisza szinte minden évben tönkretette az itt élők házait. Amikor a Tiszát szabályozni kezdték, s a vizet új mederbe terelték a falu népe a mai helyükön telepedtek le. Ezért tartja azt a szájhagyomány, hogy a község kétszer született.
1471-ben Madáchy-birtok, majd a 18. század végétől a Drevnyák-család tulajdona. Ők építették az 1800-as évek
körül a falu kúriáját, mely később lett az Andrássy-famíliáé. Az 1880-as évek legvégén, valószínűleg a folyó szabályozásakor ezen a területen is folytattak ásatásokat, s akkor a régészek számos bronzkori tárgyra bukkantak. A bronzkori leleteket szórványosan, mégpedig kőkori edényekben találták. Szabolcs Vármegye őstörténete a Taktakenézen talált leletek közül lándzsát és két köpüs baltát említ. Református temploma 1857-ben épült. 1967-ben adták át a modern római katolikus templomot. A Millecentenáriumi Emlékligetben látható István király bronz mellszobra.
Taktakenéz 1989-ben vált közigazgatásilag önállóvá. Az önállóság meghozta gyümölcsét, hiszen az elmúlt tíz esztendőben nagyarányú fejlődésen ment keresztül a település.
