Megyaszó Község Zemplén délnyugati csücskében fekszik, Harangod-vidékének központja. Az itt talált bronzkori leletek és a feltárt népvándorlás kori temető

bizonyítja, hogy a terület már évezredek óta lakott hely. A település neve először 1219-ben fordul elő írásos emlékben. A 18. században mezővárosi rangot kapott, ebben az időszakban a Miskolc-Kassa kereskedelmi útvonal érintette települést. A fokozott műemléki védelem alatt álló, gótikus stílusú református templomot az 1600-as években építették újjá, mely köré lőrésekkel ellátott várfalat emeltek. Orgonáját a kassai református templomból vásárolták, szószékeit kararai márványból faragták. A katolikus templomot 1949-ben építették, itt található Fadrusz János híres művének, a „feszület”-nek másolata.

Fadrusz másik munkája a „Mátyás fej” a polgármesteri hivatal előcsarnokában tekinthető meg. A báró Harkányi család egykori kastélyában 1960-tól gyermekotthon működik. A református templommal szembeni épületben tekinthető meg a községi múzeum.
Megyaszó fokozottan védett természeti értéke a tátorján nevű növény, mely csak néhány helyen él az országban. Idegenforgalmi látványosságok a szürkemarha csorda, a halastó, a fogathajtó pálya és kettesfogathajtó versenyek, melyek minden év májusában kiváló kikapcsolódási lehetőséget biztosítanak a látogatóknak.

A falu híres szülötte (és az általános iskola névadója) Mészáros Lőrinc, aki

Dózsa György alvezére volt.
A község határának legnevezetesebb része a kellemes, borkóstolásra alkalmas megyaszói „Pincefalu”. Itt 117 pince és a bennük található igazán régi borászati eszközök tanúsítják az itt élők hozzáértését, szeretetét a borkultúra iránt.