Nyilatkozat

Mélységes szomorúsággal vesszük tudomásul, hogy az életünk részét képező 120 éves Cukorgyár rövidesen bezárja kapuit, és az ott dolgozó több mint 100 dolgozó kereset nélkül marad. 

Ez a gyár a város meghatározó ipari létesítménye és jelképe is volt, ahol a szerencsiek több generációja dolgozott, és ami az anyagi jólét biztosításán túl társadalmi és kulturális felemelkedést is jelentett egész térségünk számára. Széles spekrtumú ipari kultúra alakult ki városunkban, amit kötelességünk megőrizni és mindent meg kell tennünk, hogy ez a befektetők bevonzásával megmaradjon, és új iparágak telepítésével tovább is tudjon fejlődni.

Annál is fájdalmasabb ez a helyzet, mivel a gyár megmaradásáért az utolsó percig küzdött a város vezetése, a tulajdonos Nordzucker AG és a Földművelésügyi Minisztérium, megadva, sőt felüllicitálva a répatermelők átvételi árigényét.

Mindez nem volt elég, mert az EU ezüstpénzei szebben csengtek, a munka nélküli jövedelem ellenállhatatlannak bizonyult, és azt bizony figyelembe sem vették, hogy ez a gyár adott megélhetést jó évszázada a szülők, nagyszülők ezreinek, amiből ez a generáció is felnevelkedett. Arra pedig szinte mindenki érzéketlennek bizonyult, hogy a döntés következtében tömegek kerülnek az utcára, és sok család kerül kilátástalan helyzetbe.

A megoldás az iparfejlesztés, aminek megakadályozására máris jelentős erők szövetkeztek. Mint a korábbi nyilatkozatunkban is kifejtettük, teljes mértékben támogatjuk az első szerencsi szalmatüzelésű erőmű megépítését az ország energiafüggősége, a bioenergia aránynövelésének EU-s elvárásai, és azon tudományos szintű elemzések, vizsgálatok és engedélyezési eljárások eredményei alapján, melyek szerint az erőmű üzemeltetése semmilyen káros hatással nem lesz környezetünkre.

Ha mindezen hatásokat most, a cukorgyár bezárásának tükrében újra megvizsgáljuk, azt kell megállapítanunk, hogy a répabeszállítás megszüntetésével kompenzálódik, sőt nagyrészt csökken a szalmabeszállítás minimális (max.2%) forgalom többlete, a cukorgyári, légköri emisszió megszűnése pedig szintén gyakorlatilag érzékelhetetlenné teszi az erőmű emissziós hatását.

Hisszük, hogy a fentiek hatására, az erőmű elszánt támadói is felülvizsgálják álláspontjukat, és energiájukat inkább megyénk és a zempléni falvak fejlesztésére és felvirágoztatására fordítják.

Végezetül mély hitet és kemény munkát kívánunk Szerencs város vezetésének és mindannyiunknak, akik a gyár bezárása által okozott fájdalmat próbáljuk kezelni, és olyanná tenni ismét városunkat, ami mindig is volt, Hegyalja ipari központjává.

Szerencs, 2008. március 27.