Neve ismert a szakemberek és a helyiek körében egyaránt. Életét a gyógyító munkának és
nagy szenvedélyének, a műtárgyak gyűjtésének szentelte.Evangélikus tanító család negyedik gyermekeként 1901. június 18-án született Nyíregyházán. Tanulmányait is szülővárosában végezte, s dolgozni is a helyi Aranysas Patikában kezdett, mivel szülei nem tudták egyetemi tanulmányait finanszírozni. Az itt megtakarított keresetéből később Debrecenben mégis elvégezte az orvosi fakultást. 1928-ban kezdett gyakornokként a nyíregyházi Erzsébet kórházban, ahonnan helyettesítő orvosként került Szerencsre. Családot alapított, és leszámítva a háborús évek viszontagságait itt is maradt élete végéig. Számos képzésen, különféle szakvizsgákon esett át a négy évtizednyi praxisa alatt, sokszor ingyen gyógyítva betegeit. Az általános orvosi gyógyítás mellett fogorvosi tevékenységet is folytatott, majd erre szakosodván szinte kizárólag ezzel foglalkozott.
Nevét sikeres orvosi munkája ellenére, gyűjtési elhivatottsága tette országosan, sőt világviszonylatban ismertté. Fiatal gyermekkora óta elfogadott volt a családban a múlt tárgyai iránti ragaszkodása. A vitrinekben elhelyezett levelekből, okiratokból, csigákból, kagylókból, régészeti leletekből, népművészeti tárgyakból már 10 éves korában kiállítást szervezett a rokonok, ismerősök számára. Annak ellenére, hogy pályája nem ezen az úton haladt tovább, a muzeológia iránti elkötelezettségéről sosem mondott le. A világháború idején féltve őrzött kincseit ismerősöknél rejtette el, de a bélyeg-, pénz- és éremgyűjteményét magával vitte Drezdába, ahol azok a légitámadás következtében megsemmisültek. Hazatérésekor az itthoni gyűjteményét visszakapta, s ennek örömére ismét lángra kapott régi szenvedélye. Képeslapgyűjteményét 1951-ben alapozta meg, ugyanis egy nyolcezer darabos kollekcióhoz jutott hozzá egy antikváriumban. Nagy energiával vetette rá magát erre a gyűjtési ágra, s levelezés és gyakran személyes találkozás révén is kapcsolatba került a világ jelentős képeslapgyűjtőivel.
A múzeum alapításának gondolata már elég korán felvetődött benne. Egyrészt a város egyik lokálpatriótájaként szerette volna Szerencs kultúráját, színvonalát előbbre vinni, másrészt pedig az oly sokszor megsemmisült gyűjteményét talán féltette, s úgy vélte így biztonságban lesz. Törekvéseként 1967-ben megalakult a Szerencsi Helytörténeti Múzeum, melyet még öt évig, 1972-ben bekövetkezett haláláig tapasztalataival segítette, a gyűjteményt folyamatosan gyarapította.
Napjainkban a Zempléni Múzeum legfőbb látványosságát a mára közel egy millió darabossá bővült gyűjteményből válogatott képes levelezőlap kiállítás adja. A gyűjtemény Európa legnagyobb állami kézben lévő kollekciója.
