Szerencs - Kormos Enikő szerint sok a jó ember, csak tudni kell őket elérni.
A Facebookon bukkantam rá a Szerencsi kóborkák oldalra, majd a megadott telefonszámon Kormos Enikő vette fel a telefont, akivel először Szerencsen találkoztunk, majd neki sietnie kellett – ahogy fogalmazott – egy kutyát gazdásítani, ezért egy adományátadáson futottunk össze ismét a sárospataki Mandulás-hegyi Kutyaotthonban, ahol nem mondtam meg neki, a két találkozás között azon gondolkodtam, melyik kifejezés tetszik jobban, a kóborkák vagy a gazdásítás, de aztán az utóbbi felé billent a mérleg, mert az egyik a problémát veti fel, a másik pedig már a megoldást.
Áttörésre várva
– Igazából a nyáron indítottuk ezt a kis mozgalmat a barátnőmmel, amikor visszatértem a gyesről – mondja Enikő, aki kiköti, nem szeretne magáról fotót, mert eddig is igyekezett a háttérben maradni és a jövőben sem szeretne előtérbe kerülni. – A cél nem az volt, hogy begyűjtsük a szerencsi kóbor kutyákat és leadjuk egy menhelybe, mert azzal nem tettünk semmit. Ezért indítottunk egy oldalt a Facebookon, és azt láttuk, ha megszólítjuk az embereket, akkor sokan érzik úgy, hogy tudnak és akarnak is segíteni. Elsősorban átmeneti befogadókat kerestünk és találtunk is. Nem akarunk egy újabb menhelyet kialakítani, hanem azt szeretnénk, hogy minden gazdátlan kutyát tudjunk gazdásítani. Eddig összesen mintegy tíz kutyának tudtunk új esélyt adni. Természetesen igyekszünk a kutyák életét tovább kísérni, ezért szoktunk egy kis szerződésecskét is írni, de miután nem vagyunk felügyeleti szerv, ez a két fél jóindulatán múlik, ki mennyire gondolja komolyan. Meggyőződésem, hogy az állattartás felelősségvállalás is és ehhez hozzátartozna az is, hogy a felnőtté válás kapujában a kutyákat ivartalanítsák, ezzel meggátolva a felesleges kutyaszaporulatot. A tenyésztés maradjon a tenyésztők dolga. Az igazi áttörés az lenne, ha ezt az állam is felismerné, és valamilyen szinten támogatná a kutyák, macskák ivartalanítását.
Enikő szerint akár minden település megszervezhetné saját állatmentő szolgálatát. – Minden faluban, városban lehetne találni olyan embereket, akik ezt az önkéntes munkát fel tudnák vállalni, akár ideiglenes befogadóként, vagy gazdikeresőként. Minden településen van egy-két olyan üres ház, gazdátlan ingatlan, ahol ilyen befogadóhelyeket ki lehetne alakítani, a településen működő konyhák maradékából pedig ezeknek az állatoknak is juthatna, amíg nem találnak új gazdára. Ez nem elsősorban anyagi teher, hanem csupán jó szándék kérdése.
Sok a segítő
Enikő azt mondja, mióta az oldalukat beindították, nagyon sok jó emberrel találkozott.
– Nem volt még olyan kérésünk, ami visszhangtalan maradt volna, akár élelmiszer-adományt, akár egyéb segítséget kértünk. A Szerencsi Városgazda rengeteget segít, a múltkor felhívásunk nyomán érkezett kutyaházakat szállítottak le olyan családoknak, akiknek erre nem telik. Pénzadományt nem kértünk és nem is fogadunk el, de tervezzük egy alapítvány vagy egyesület létrehozását, amely már fogadhat adományokat, amelyeket a kutyák étkeztetésére, ivartalanítására fordítanánk.
Egyre több a világjáró szerencsi kóbor kutya.
– Volt olyan kutyánk, aki Tatabányára került, de vittünk már Németországba is, sőt az egyik kutyus még a tengeren is átkelt, hogy Angliába jusson, hideg kennelből a puha ágyba. Ez aztán a karriertörténet!
A Szerencsi kóborkák elérhetőségei:
https://www.facebook.com/szerencsikoborkak
06-20/ 20/529-35-80
ÉM-BG
Forrás: www.boon.hu 2015. 01. 14.
