Fejedelmek városa a hegyalja kapujában
Szerencs a Zempléni-hegység délnyugati peremén, Tokaj-Hegyalja és az Alföld találkozásánál fekszik, és kedvező földrajzi adottságainak köszönhetően évszázadok óta meghatározó szerepet tölt be a térség életében. A Hernád–Bodrog vízrendszer közelsége, a jelentős kereskedelmi útvonalak elérhetősége, valamint a dombvidék és a síkság határán elfoglalt helyzete egyaránt hozzájárult ahhoz, hogy a település a történelem során a térség gazdasági és kulturális találkozópontjává váljon.
Természeti adottságai – a löszös és vulkanikus talajú dombok, a napsütéses lejtők, a sajátos mikroklíma, valamint a közeli folyóvölgyek – nemcsak a mezőgazdasági termelésnek kedveztek, hanem különösen alkalmassá tették a vidéket a szőlő- és bortermelésre is. A Tokaj-Hegyalja borvidék kapujaként a város évszázadokon át a borkereskedelem és -szállítás egyik meghatározó állomása volt. A mindennapi életet és gondolkodást formáló tevékenységként a szőlőművelés e vidéken mindig több volt egyszerű hivatásnál. Kassai József nyelvész, akadémikus, szerencsi plébános magát a nyelvet is a szőlészettel állította párhuzamba:
„Magyar Nyelv Nap-keleti lévénn, a Nap-keletieknek bévett ősi szokásakként, hasonlatosságbann szólvánn azt mondom: hogy hasonló a’ Nyelv a’ szőlőhözz. – A’ szőlőnek vagyon Ura, vagyon Gondviselője, ’s Felvígyázója, vagynak mívessel, munkással, tselédjei. A’ szőlő’ Urának teljességgel, és általjábann szólvánn nem szükséges a’ szőlő munkát tudnia; de nem kell sajnálnia költségét a’ szőlőre; mertt ha nem akar reá költeni, az elparlagosodik, és elpusztúl. A ’ Gondviselőknek már többet kell tudniak a’ szőlő munkáhozz, és a’ szőlő’ Urá tól felvett javakból, és pénzekből hivenn költeniek a’ szőlőre, és szőlő mívesekre; mertt a’ szőlő’ Gondviselője azokat egyébre költvénn, vagy elfetsékelvénn, veszni tér a’ szőlő. A szőlőmívesbenn megkívántatik a tudomány, vagy lelki erő, hogy értsen a’ szőlő míveléshezz; mertt a’ tudatlan munkás több kárt tészen, mint sem hasznot hajt.”
1216
Noha Szerencs környéke már a középkori krónikás hagyományban is felbukkan – például a Gesta Hungarorum lapjain –, a konkrét településtörténeti részletek sokszor csak későbbi oklevelekből rajzolódnak ki. A település neve először 1216-ban jelenik meg írásos forrásban, amikor III. Honorius pápa oklevele az egri káptalan szerencsi tizedbirtokát erősítette meg. A 13–15. század folyamán a település egyházi tizedszedő központként működött, ami térségi jelentőségére utal. Szerencset 1490-ben említik először oppidumként, azaz mezővárosként, ami fejlett gazdasági és igazgatási szerepkörét tükrözi.
1580
A 16. század második felében épült vár vélhetően a város legrégibb történelmi emléke. A castellum felépítése Némethy Ferenc tokaji várkapitány nevéhez köthető, majd 1580-tól zálogbirtokként került Rákóczi Zsigmond tulajdonába, aki nagyszabású építkezésekbe kezdett, és mintegy másfél évtized alatt korszerű, reneszánsz jellegű várkastéllyá alakította az épületegyüttest. Az átépítések során zárt udvaros palotaszárnyak jöttek létre, megújultak a környező lakóépületek, majd később kialakult a belső várat védő külső erődítés, az úgynevezett huszárvár is. Az épületegyüttes politikai és társadalmi jelentősége is kiemelkedő volt ebben az időszakban.
Zsigmond halála után az erődítmény politikai, gazdasági és katonai szerepe is csökkent, s csak száz évvel később, II. Rákóczi Ferenc tartózkodásai idején tesz szert ismét komolyabb súlyra, amikor a fejedelem itt szervezi hadmozdulatait és egyezteti szövetségeseivel a szabadságharc terveit.
A várral szoros történeti és szellemi egységet alkot a település másik nagybecsű műemléke, a Szerencsi református templom, amely a 16–17. század fordulóján a térség református egyházi életének meghatározó helyszíne volt.
A templom különös jelentőségét adja, hogy 1593-ban itt keresztelték I. Rákóczi Györgyöt, a későbbi erdélyi fejedelmet, 1605-ben pedig szintén e templom falai között választották meg Bocskai Istvánt Magyarország fejedelmévé, amely döntés a település szerepét a korabeli rendi-politikai eseményekben alaposan megerősítette. A „szerencsi országgyűlés” tiszteletére tartják minden év április 17-én, Szerencs Város napját.
Bocskai István fejedelmi esküje 1605. április 20. Szerencs
„Én Bochkay István Kis-Marjai, ki ez mai napon Isten kegyelmességéből, és az nemes böcsöletes Magyarországban levő öszvegyűlt uraktól, nemesektől, az vármegyéknek nagyobb részétől és szabad városoktúl, hozzám ingyen való szabados jó akaratjából, szeretetekből, és régi szabadságoknak módja szerint való szabad választásokból választattam az magyarországi fejedelemségre, esköszem az élő Istenre, az ki atya, fiú és szent lélek teljes sz. háromság, egy bizony igaz Isten, hogy én az én magyarországi híveimet, kik az én birodalmam alá adták és adják ennek utánna is ő magokat, urakot, nemeseket, szabad várasokot, minden rendeket, bódogokot és szegínyeket, szabadságokban és törvínyeknek minden czikkeliben megtartom, az országnak közönséges velőnk végezése és akaratja szerint. És az én alattam való híveimmel erőm és tehetségem szerint megtartatom. És ugyan ezen magyarországbeli híveimmel holtom napjáig egyet akarok értenem, el sem hagyom ő kegyelmeket, sem jó, sem gonosz szerencsékben, hírek és akaratjok ellen. Isten engem úgy segélljen. Amen.”
Részletesebben erről a korszakról…
A templom történelmi jelentőségét tovább növeli, hogy 1609. január 21-én ennek kriptájában helyezték örök nyugalomra Rákóczi Zsigmondot, Erdély fejedelmét és a szerencsi uradalom birtokosát. A fejedelem temetésén a gyászbeszédet Miskolczi Csujak István – br. Thököly Miklós nevelője – mondta, s Zsigmond katonai erényeit hosszan dicsérve, mások mellett a következőket emelte ki:
„Thucydides három dolgot kíván a vitéz emberben: hogy hadnak minden nemű kimenetelére készen legyen. Hogy mindent, mely a vitézhez illetlen volna, szégyelljen. Hogy előtte járójához hű és engedelmes legyen. Mind e három dolgot őnagyságában még gyermekded idejében is feltaláljuk. Mert meggondolván azt, hogy a jószágos cselekedetre (erényes, hasznos életre) vivő út darabos és meredek volna, melyen senki nagy fáradtságos munka nélkül nem járhatna.”
A református templom később is számos neves prédikátornak volt szolgálati helye. Közülük talán a legnagyobb formátumú Prágai András volt, aki főművét Antonio Guevara újsztoikus fejedelemi-tükrének fordítását I. Rákóczi György megbízásából készítette el. A Fejedelmeknek serkentő órája a 17. század egyik nagy hazai könyvsikere volt.
A templom és a vár együttese tehát nemcsak a Rákóczi család helyi jelenlétének és mecénási tevékenységének emlékét őrzi, hanem Bocskai István és a reformáció korának vallási, társadalmi és politikai folyamatairól is kiemelkedő jelentőségű épített örökségi tanúbizonyságot nyújt, amiért 2026-ban mindkét épület történelmi emlékhely besorolást kapott.
Iparosodás és urbanizáció
1889
Az 1889-ben épült Szerencsi Cukorgyár (építésekor a kontinens legnagyobb ilyen üzeme) alapvetően alakította át a település urbanisztikai és társadalmi képét. A gyár megjelenése új korszakot nyitott Szerencs történetében, mivel a korábban mezővárosi jellegű település ipari központtá kezdett fejlődni. A cukorgyártás köré szerveződő gazdasági élet új munkahelyek százait teremtette meg, ami tekintélyes számú népességnövekedéssel és gyors urbanizációval járt. A gyár működéséhez kapcsolódóan új lakónegyedek, munkástelepek, közintézmények, iskolák és közlekedési infrastruktúra létesült, a vasúti és közúti kapcsolatok pedig tovább erősítették a település gazdasági szerepét. A cukorgyár hosszú évtizedeken keresztül nem csupán a helyi foglalkoztatás legfontosabb pillére volt, hanem a magyar cukoripar meghatározó központjaként is működött.
1923
Az ipari fejlődést tovább erősítette az 1923-ban alapított csokoládégyár, amely rövid időn belül országos ismertségre tett szert. A Magyar Kakaó és Csokoládégyár Rt. szerencsi üzemében kezdetben főként táblás csokoládét és kakaótermékeket állítottak elő, majd a gyártás gyorsan bővült és modernizálódott. A kiváló minőségű termékek – köztük a később legendássá váló „cicás” kakaópor vagy a különféle táblás csokoládék – hamar népszerűvé váltak a hazai és a külföldi piacokon egyaránt. A cukorgyár és a csokoládégyár együttes jelenléte következtében Szerencs a 20. század során Magyarország cukor- és édesiparának egyik kiemelkedő központjává vált, és a „szerencsi csokoládé” fogalomként épült be a hazai gasztronómiai kultúrába.
Részletesebben erről a korszakról…
A rendszerváltozást követően az ipar szerkezete átalakult, de az édességgyártás hagyománya tovább élt. A csokoládégyár privatizációja után az üzem a nemzetközi élelmiszeripari vállalat, a Nestlé tulajdonába került, amely szinte azonnal fejlesztéseket hajtott végre szerencsi gyárában. A kilencvenes évek végétől az üzem fokozatosan regionális kávé- és kakaóitalpor-gyártó központtá vált, amely számos országba exportál termékeket. A csokoládégyártás hagyományát ma a helyi tulajdonú Szerencsi Bonbon Kft. viszi tovább, amely klasszikus szerencsi édességeket – bonbonokat, csokoládékat és drazsékat – készít, és ezzel a település több mint százéves édesipari örökségét ápolja. A két üzem együtt erősen hozzájárult Szerencs modern identitásához, urbanizációjához és gazdasági dinamizmusához.
A 20. század folyamán Szerencs fokozatosan modern kisvárosi jellegű településsé fejlődött. Az ipari üzemek mellett erősödött az intézményi és szolgáltató infrastruktúra: kulturális intézmények és közösségi terek jöttek létre. A település hosszú ideig nagyközségként működött, majd fejlődése alapján 1984-ben városi rangot kapott. Ettől kezdve Szerencs immár városként folytatta fejlődését.
A városi rang elnyerését követő évtizedekben a település arculata tovább formálódott. Megújult a történelmi városközpont, fejlesztések történtek a közlekedésben, a turizmusban és a közösségi infrastruktúrában. A rendszerváltást követő gazdasági átalakulás ugyan kihívásokat hozott, de az ipari hagyományok, a vállalkozói kultúra és a kedvező földrajzi fekvés egyúttal új fejlődési lehetőségeket is teremtett.
Közterek
Szerencs közterei és emlékhelyei a település múltjának különböző korszakait idézik fel. A Rákóczi-vár és a református templom mellett számos olyan emlékmű található itt, amely a 20. század történelmi eseményeire és azok helyi vonatkozásaira emlékeztet.
A település talán legjelentősebb köztéri emléke a világháborús emlékmű, amely az első és a második világháborúban elesett szerencsiek előtt tiszteleg. A történelmi emlékezethez kapcsolódik a turulmadaras országzászló is, amely a két világháború közötti emlékműállítás hagyományát idézi. A turul alakja a magyar történelemben a nemzeti összetartozás és a történelmi folytonosság jelképe, az országzászló pedig a 20. század viharos időszakában a nemzeti sorsközösség gondolatát fejezte ki. A szerencsi emlékmű ma is a történelmi emlékezés egyik jelképes pontja a településen.
A második világháború utáni tragikus eseményekre emlékeztet a málenkij robot áldozatainak emlékműve is. A „kis munkára” hivatkozva ártatlanul elhurcolt civilek közül sokan éveket töltöttek kényszermunkán a Szovjetunió területén, és sokan soha nem tértek vissza szülőföldjükre. Az emlékmű ma is sok család számára a gyász és az emlékezés helye, amely a történelemnek ezt a sokáig elhallgatott fejezetét is láthatóvá teszi.
A közelmúlt történelméhez kapcsolódik az 1956-os forradalom emlékműve, amely a szerencsi születésű Tatay Zoltánnak is emléket állít. A fiatalember áldozata a szerencsi közösség számára a szabadság iránti elkötelezettség jelképe, az emlékmű pedig a település tiszteletadását fejezi ki mindazok előtt, akik a forradalom napjaiban életüket áldozták hazánk függetlenségéért.
Szerencs ipari múltját a közelmúltban kialakított Cukorgyári emlékpark idézi fel. A parkban elhelyezett két emlékmű és a megmaradt gépalkatrészek a 2008 márciusában bezárt, majd lerombolt cukorgyár mementója.
Turizmus
A Rákócziak öröksége
A rendszerváltást követő évtizedekben Szerencs turisztikai és rekreációs lehetőségei is bővültek. A megújult Rákóczi-vár ma kulturális és turisztikai központként működik. A Szerencsi Művelődési Központ és Könyvtár változatos programokkal, a Huszárvár Hotel Kastélyszálló pedig különleges hangulatú szálláshelyet kínál a történelmi környezetben. A kikapcsolódást szolgálja a néhány tíz méterre található fürdő, illetve az Ondi úton található Városi Tanuszoda is, amelyek a helyiek és a látogatók számára egyaránt kedvelt pihenési és sportolási lehetőséget biztosítanak.
Világhírű gyűjtemények
Kalandozzon a múlt századok vizuális emlékei és ex libris ritkaságai között egy olyan múzeumban, amely a legapróbb részletekben rejti a legnagyobb kincseket. A város különleges intézménye a Zempléni Múzeum, amely országos és európai viszonylatban is komoly gyűjteménnyel rendelkezik. Különösen értékes a képes levelezőlapok gyűjteménye, amely hazánkegyik legnagyobb ilyen jellegű kollekciója. A folyamatosan gyarapodó anyag nemcsak a vizuális kultúra történetének fontos forrása, hanem a mindennapi élet és az utazási kultúra változásait is jól dokumentálja.
Édes kísértések
A közösségi élet egyik fontos eseménye az évente megrendezett Arthur Napok rendezvénysorozata. A koncertekből, kulturális programokból és közösségi eseményekből álló fesztivál évről évre sok érdeklődőt vonz, és alapvető szerepet játszik abban, hogy a település közösségi és kulturális élete élő és sokszínű maradjon. Érdemes betérni egy étterembe vagy cukrászdába, és megkóstolni a környék gasztronómiai különlegességeit. Kihagyhatatlan élmény egy tábla szerencsi csokoládé, amely a település több mint százéves édesipari hagyományának jelképe.
Kóstoljon bele Szerencsbe!
A szerencsi asztalokon a Tokaj-Hegyalja borai és a helyi édességek találkoznak. Legyen szó a nyári Arthur Napok fesztiválhangulatáról vagy egy csendes délutáni kávézásról, a város gasztronómiája minden érzékszervét kényezteti.
Szerencsi Fürdő & Wellnessház
Szerencsi Tanuszoda
Szabadidő
Információ
Életképek a fejedelmek városából
