A képes levelezőlap gyűjteményéről világszinten ismert Zempléni Múzeum értékes kultúrtörténeti emlékeket őriz, ezek közé tartoznak a különleges technikával készített anzikszok.
Érdekesség, hogy a sokszor naiv, esetleg giccsesnek ható képeslapok gyakran viseltek többletjelentést, eleink számára a szimbólumok sokkal élőbbek voltak, mint napjainkban. Számunkra például az ibolya csak egy apró, illatos virágú évelő növény, amely egyike az első tavaszi virágoknak.
A korábbi évszázadokban emellett számtalan jelentést hordozott: rejtett erény és a szépség jelképe, a görögöknél a föld újjáéledésének szimbóluma volt. A rómaiak sírokat díszítettek vele, a keresztény szimbolikában illata és lila színe miatt vált az alázatosság kifejezőjévé, Szűz Mária egyik attribútumává. Utalt az Isten fiának alázatára is, aki emberi alakot öltött a világ megváltása érdekében. Az ibolyát szerepeltetni szokták a háromkirályok imádása, a gyermek Krisztus és Szűz Mária ábrázolásain , illetve Krisztus keresztjének tövében is megjelenik. A középkorban gyógyító és mágikus hatást tulajdonítottak neki. A provanszál trubadúrköltészetben a hűség jelképe.
A századfordulós képeslapokon az örök és elválaszthatatlan szerelem szimbóluma volt, melyet különleges technikával is megjelenítettek a leleményes képeslap kiadók.
A képen a Zempléni Múzeum gyűjteményében található, egy 1910-es évekből származó, Párizsban megjelent dombornyomású anziksz látható.
