A télűzés a hideg évszak eltemetése különböző népszokáshoz kötődött.
Magyarországon általában virágvasárnapon, a böjti időszak végén tartják az eseményt.
A rítusnak nem csak télkergető varázslata, hanem gonosz űző hatása is volt.
A telet egy tárgy – bábu személyesítette meg.
A kiszebábot a fiatalok felöltöztették, és énekszóval, rigmusokkal kísérve vitték ki a faluból.
Megszemélyesítve a telet, halált, gonoszt megsemmisítették, ezzel segítve a tavasz mihamarabbi megérkezését.
Tájegységenként eltérő volt a sorsa: volt hogy folyóba, kazalba dobták, máshol a falu határában elégették.
E hagyományt követi évek óta a szerencsi óvoda is.
A kiszebáb elégetését február 26-án tartották az óvoda udvarán, amit valamennyi csoport verssel, dallal, rigmusokkal skandált.
 |
 |
 |
