„Egy jó történet nem működhet jogi okirat módjára, amelynek célja, hogy meggyőzze és az észszerűtlenség szakadéka fölött függő keskeny pallón vezesse az olvasót. Sokkal inkább olyannak kell lennie, mint egy üres háznak, egy nyitott kertnek, egy elhagyatott tengerparti fövenynek. Az olvasó beleköltözik súlyos poggyászával és régóta dédelgetett javaival, a kétkedés magvaival és az értelem metsző pengéivel, az emberi természet térképével és többkosárnyi tápláló hittel. Ezután belakja a történetet, felfedezi minden zegét-zugát, a saját ízlése szerint rendezi a bútorokat, a falakat belső világának vázlataival borítja, s ezáltal a történet az otthonává válik.” (Ken Liu)
 |
 |
 |
 |
