Szerencs – A leépítésért kapott uniós támogatás biztosabbnak ígérkezett a cukor-előállítás hasznánál.
Abban majdnem mindenki egyetért, hogy az akkor 120. kampányára készülő Szerencsi Cukorgyárat az Európai Unió – számunkra mint tagországra kötelező – előírásai kényszerítették térdre 2008-ban. Már több mint hat év telt el azóta, hogy 2008. március 10-én Pokol Balázs, a Mátra Cukor Zrt. igazgatóságának elnöke bejelentette, hogy a tulajdonos német Nordzucker befejezi a répacukorgyártást Magyarországon és bezárja utolsó, akkor még működő magyar gyárát, a szerencsit is. Ez a döntés lényegében megpecsételte a hazai cukorgyártást is, ugyanis egyetlen cukorrépát feldolgozó cukorgyár maradt, a kaposvári. Kaposvárott évente maximum 100 ezer tonna körüli cukrot lehet előállítani, lényegében ennyi kvótája maradt az országnak. Bár az étkezési szokások révén folyamatosan csökken a hazai cukorfogyasztás (lásd a mellékelt grafikán), hazánk éves cukorfelhasználása ennél nagyobb, a fennmaradó mennyiséget az EU-ból pótolják.
Privatizáció és reform?
Abban, hogy a hazai cukoripar és benne a Szerencsi Cukorgyár idejutott, két fontos lépés is közrejátszott. Az egyik az ágazat kilencvenes években kezdődő privatizációja volt. Szakemberek szerint erre azért lehetett szükség, mert mind a cukorrépa-termesztés, mind a gyártás korszerűtlen, és ezáltal versenyképtelen volt az európai piacon. Kézenfekvőnek tűnt akkor, hogy a külföldi tőke beengedésével versenyképesebbé válhat az ágazat.
A vesztet okozó másik lépés az uniós cukorreform volt, amely 2006. július 1-jén lépett hatályba és – szándéka szerint – jövedelmezőbb ágazatot ígért. Magyarország ennek keretében „adta le” 400 ezres kvótája háromnegyedét (maradt a már említett valamivel több mint 100 ezer tonnányi kaposvári). Mindez egyenes út volt a bezárásokhoz, köztük a Szerencsi Cukorgyáréhoz.
A cukortermelés csökkentésében azonban mind a répatermelőket, mind a gyártókat érdekeltté tették. Az Európai Unió ugyanis fizetett annak a gyárnak, amelyik hajlandó volt csökkenti a termelését. Az érintett cégek az első két évben 730 eurót kaptak „leadott” tonnánként, a harmadikban 625 eurót, a negyedikben pedig 520 eurót. Cserébe a tevékenység befejezése után a gyárat (esetünkben a szerencsit) alkalmatlanná kellett tenni a további cukorgyártásra. A pénzből a répatermesztőkhöz is jutott, az EU támogatásban részesítette őket, amennyiben növényváltást hajtanak végre. Mint megtudtuk, tonnánkénti kivont kvótára közel 66 ezer forintot kaptak a gazdák, ehhez még hozzájött az uniós árcsökkentés miatti jövedelemkiesés 64,2 százalék kompenzáció formájában. Nem csoda, hogy a bizonytalan cukorrépa-termesztők inkább a biztos pénzt választották.
Eső után köpönyeg
Az ominózus napon, 2008. március 10-én, amikor Pokol Balázs, a Mátra Cukor Zrt. igazgatóságának elnöke a Szerencsi Cukorgyár munkásgyűlésén bejelentette, hogy leáll a gyár, a cukorrépahiányt említette fő okként. A leállás után 2010. szeptember 30-ig a „földdel kellett egyenlővé tenni” a 28 hektáron álló, 1889-es építésekor Európa legnagyobb cukorgyárának üzemét. Ma a cukorgyár területén csak üres, romos épületek láthatóak…
Sárosi Ferenc, a Cukorrépa Termelők Országos Szövetségének alelnöke, egy személyben a szerencsi szövetség elnöke szerint visszafordíthatatlan volt a gyár megszűnése. 2007 ősze óta próbáltak a cukorrépa átvételi árában megegyezni, hogy az nagyobb jövedelmet biztosítson, mint az Unió megszüntetésért ajánlott támogatása. 2008. tavaszán a magyar állam is beszállt, de – mint az alelnök fogalmazott – akkor az állam 4 eurós támogatásával elérték a tonnánkénti 40 eurót, de az már csak eső utáni köpönyeg volt. A termelők nagyobb része ugyanis időközben mást kezdett el termelni földterületén. Ebben az is közrejátszott, hogy a megelőző hét év aszályos időjárása miatt a termésátlagok nem érték el a kívánt mennyiséget, és három év veszteséges is lett. Érthetően nem építettek a termesztők erre a bizonytalanra.
Szaniszló Bálint
Cukorgyáras “lenni, nem lenni”
Szerencs – A bezárás óta többször felröppent a szerencsi cukorgyártás újraindításának gondolata.
Az évszázados hagyománya miatt nehezen lehet tudomásul venni, hogy vége a szerencsi cukorgyártásnak. Főként szakpolitikusok időről-időre bedobják a köztudatba a cukorgyártás újraélesztését az édesipari hagyományú városban.
Honnan lenne pénz?
Fazekas Sándor földművelésügyi miniszter az idei csokifesztivál alkalmából járt Szerencsen, és beszélt a cukorgyártás újraindításának lehetőségéről. A miniszter arra utalt, hogy az Európai Unió tervezi az országokra szabott – például a Szerencsi Cukorgyár bezárását is okozó – cukorkvóta megszüntetését, ami lehetőséget adna a cukortermelés növelésére. (A kvótarendszer 2017-ben szűnik meg – a szerk.)
Koncz Ferenc, Szerencs polgármestere kérdésünkre azt mondta, hogy nagy reményeket fűz a cukorgyártás felélesztéséhez.
A szerencsi utca emberével beszélgetve tapasztalhattuk a reménykedők-szkeptikusok megoszlást. A szkeptikusok voltak a vehemensebbek. Az egykori cukorgyár impozáns kapuja előtt állítottunk meg embereket, véleményüket kérve. Nevüket nem vállalták, de véleményt mondtak. „Nézzen csak be – mutatott be László a nyitva tátongó kapun. – Látja, mi van ott? Semmi. Hogy lehetne ebből újra cukorgyárat csinálni? – tette fel a kérdést, amit azonnal meg is válaszolt: „Sehogy. Egyik ismerősöm is szállított régen cukorrépát ide, ma már mást termeszt. Nem fog visszaállni cukorrépára…”
„Nincs realitása…”
Nagy Mihály, a Szerencsi Cukorgyár egyik répabeszállítója, a nagyhalászi Agro-Halász Kft. ügyvezető igazgatója elmondta, hogy a gyár bezárásának évében 350 hektáron akartak cukorrépát termelni. A talajt már előkészítették, amikorra kiderült, hogy nem lesz szükség a termésükre.
– Most ennyi idő után újraindítani egy olyan gyárat, amit végül is „felrobbantottak”, szerintem nélkülözi a realitásokat. Mint a többi répatermelő, mi is eladtuk a méregdrága speciális gépsorunkat. Csak az alapgépek összértéke 120 milliót taksált. A 80 milliót érő Holmer répakombájntól negyed áron, a 15-20 milliós vetőgéptől is hasonló vesztességgel kellett megválnunk. Azóta megpróbáltunk alternatív intenzív kultúrákra átállni: paprikát, spárgát, csemegekukoricát termelünk. Százmilliók kellenének, hogy újrakezdhessük… – mondta lapunknak.
Ennyi volt? Vagy van tovább? Mondatok a Szerencsi Cukorgyárról
„A város számára is nagyon fontos, hogy a csaknem 120 éves gyár fennmaradjon, és megélhetést nyújtson mind a benne dolgozóknak, mind a termelőknek.” Rónavölgyi Endréné, Szerencs polgármestere (2008. március 1.)
„A cégvezetés valóban bejelentette gyárleállítási szándékát, de a folyamat még nem visszafordíthatatlan. Ami bizonyos, hogy azzal a cukorrépa-mennyiséggel, amire 2008-ra szerződésük van, a termelés nem folytatható. Amennyiben jelentős elmozdulás lenne záros határidőn belül a termelői oldalon, megfontolnánk a gyár további üzemeltetését.” Pokol Balázs, a Szerencsi Cukorgyárat működtető Mátra Cukor Zrt. igazgatóságának elnöke (2008. március 12.)
„Ha az EU akaratát a továbbiakban is így teljesítjük, kivágathatják velünk a szőlőt, nem termelhetünk búzát és kukoricát sem. Ez nem szabadverseny, hanem az Unió diktatúrája.” Visi Ferenc szerencsi önkormányzati képviselő (2008. március 17.)
„Most már nincs mit tenni. A közelmúltbeli fórumok és megnyilatkozások csak színjátékok voltak. Tavaly ősszel kellett volna megegyezni a cukorrépa-termelőkkel.” Koncz Ferenc szerencsi önkormányzati képviselő, a megyei közgyűlés alelnöke (2008. március 17.)
„Amióta kiderült a gyárbezárás, gyásznapként beszélnek róla a városban. Az itt lakóknak életet adott a gyár. Fejet hajtok azok előtt, akik a két világháború alatt is képesek voltak üzemben tartani a cukorgyárat. Mi pedig erre békeidőben is képtelenek vagyunk.” Dr. Takács István, a szerencsi Bon-Bon Kft. igazgatója (2008. március 17.)
„Képmutató tárgyalássorozatot folytattak a cukorrépa-termelők és a gazdák. Annak ellenére, hogy elérték az adható maximális cukorrépaárat, mégsem álltak ellen a megszüntetésért járó milliós EU-s támogatás összegének. A vesztes ezért a város és a gyár lett…” Heves János szerencsi önkormányzati képviselő (2008. március 17.)
„Az unió játékszabályai adottak. Piacgazdaságban élünk, amit tudomásul kell venni!” Dr. Máhr András, a Földművelésügyi és Vidékfejlesztési Minisztérium szakállamtitkára (2008. március 17.)
„Ha a kormány elfogadja a tárca ötletét, és azt megvalósíthatónak tartja, akkor akár újjá is éledhet a cukorrépa termesztése a megyében, és egy új cukorgyár is létesülhet Szerencsen.” Illés Zoltán, a Vidékfejlesztési Minisztériumban a környezet- és természetvédelemért, valamint a vízügyekért felelős államtitkára (2012. szeptember 7.)
ÉM-SZB 2014.10.27
