Szerencsi csokifesztivál – Egy hely, ahol Gombóc Artúr is megizzadt…

Szerencs – Vasárnap éjszaka véget ért a Csokoládé Fesztivál. Mi szombaton délelőtt jártuk be a rendezvényt.

– Mint kiállítók először vagyunk itt, ám néhány éve elkészítettem a szerencsi Rákóczi-várat gigaméretben grillázsból – mondja Rimóczi László, a Magyar Grillázs Szövetség elnöke. – Most lett egy szabad hétvégénk, ezért úgy döntöttünk, hogy eljövünk. Ugyan mi nem csokoládéval, bár van egy csokoládésgrillázs-szalonunk is, Lajosmizsén pedig egy grillázsműhelyünk. Mi ugyanis egy kis grillázs manufaktúra vagyunk.

Lászlóék grillázskolbászokat, cukorvirágokat csakúgy készítenek, mint aszalt gyümölcsös, csokoládé- és grillázslapokat is, 12-féle ízben. Sőt diabetikus grillázsokat is sütnek. Az elnök hangsúlyozza: az édességet és finomságokat fogyasztani mértékkel kell, igaz, ezek olyan termékek, amiket nem mindennap „élvezünk”.
– Ezek teljes mértékben kézműves készítmények, nincs gépiesítve az elkészítés folyamata: a cukrot ki kell keverni, kinyújtani, kiszabni… – sorolja, majd visszakérdez: „Tudta, hogy a grillázstorta a vőlegénytorta?”
Megtudjuk még, hogy Magyarországon 40–50 aktívan dolgozó grillázskészítő van.

Jó szívvel

Kovácsné Erika nem sokkal később már a mazsolás tallér elkészítését mutatja. „A tejcsokiban elkeverjük a mazsolát, mogyorót és halmokat formázunk belőle. Utána hűtőben kifagyasztjuk, és ez lesz belőle.” – avat be, ha nem is a teljes titokba.

Odébb Stark Ernőnét szólítom meg, aki dolgozós hölgykoszorú tagja. Elárulja, hogy a Pesti Barnabás Élelmiszeripari Iskolából jöttek, és épp tejszínes desszertgolyót készítenek.
– Ezt kínáljuk az ide kilátogató vendégek számára – derül ki. – Mértékkel kell fogyasztani? – kérdezem. „Jó szívvel!” – jön a válasz.

Az udvaron pedig már Gombóc Artúr készülődik. Az egyik, ugyanis ketten osztoznak a jelmezen.

Londonból haza

– Nagyon szuper, szeretjük! – jelenti ki a szerencsi Kohári János. – Kilencedszer vagyok itt a fesztiválon, azaz az első évtől kezdve. Úgy látom, hogy folyamatosan nő az érdeklődés. Gombóc Artúrt is szeretik, a csokoládét is, szerintem van rá igény. Az esti programok nagyon szuperek, első osztályúak, rengeteg a fellépő, szinte mindig telt ház van. A jelmez amúgy meleg, szakad rólunk a víz…

Tóth Andreáék Londonból érkeztek a gyerekekkel, a barátaikkal. Ők egyébként szerencsi születésűek, és minden évben úgy intézik a hazajövetelt, hogy az a csokifesztiválra essen.
– Nagyon sok program lesz, az esti koncertekre is maradunk! – mondja. Fia, Turcsányi Botond is járt már a csokifővárosban, de amúgy is „hozzá van szokva” a fesztiválokhoz.
– Jó a kinti, londoni élet, csak sokat esik az eső… – búcsúzik Botond.

Mint ahogy lassan mi is Szerencstől, ahol ismét összehozták a „tutit”, csokiba csomagolva.

Együtt a generációk
A napokban az év polgármesterének választott Koncz Ferencet, Szerencs város vezetőjét arról kérdeztük, hogy túl lehet-e szárnyalni az idei rendezvényt jövőre.
„Amikor elkezdtük, akkor is meglepetés volt, hogy mennyien vannak” – emlékezett. „Voltak félelmeink, de ezek szerencsére nem igazolódtak be. A munkatársaimat dicséri, hogy ilyen széles és sokszínű a programkínálatunk. Ráadásul tartani tudjuk a vidéki árakat. Öröm volt látni több koncerten, hogy generációk szórakoztak együtt. Nekünk magyaroknak még fejlődnünk kell, hogy élvezni tudjuk az életet, pedig vannak eredményeink, ez meggyőződésem!”

– Juhász-Léhi István –

 

Forrás: www.boon.hu 2016. 08. 29.