A szociális munka napjának előzménye, hogy az 1990-es években a Szociális Munkások Nemzetközi Szövetsége
(International Federation of Social Workers, IFSW) - amelynek 77
országban van tagja, köztük a Szociális Munkások Magyarországi
Egyesülete is - az Európai Unió által finanszírozott kutatási programot indított.
A szervezet 1997-ben összegezte az európai munkások társadalmi
kirekesztettségével kapcsolatos kutatások eredményeit, majd november
12-ét a szociális akció nemzetközi napjává nyilvánította.
Magyarországon először 1998-ban,
Salgótarjánban ünnepelték meg a szociális munka napját, amelyet később
országossá nyilvánítottak. Azóta több városban tartják meg ezt a napot,
sok helyütt kitüntetéseket, díjakat is alapítottak a legjobbak
elismerésére.
Ezen a napon köszönetet mondanak azoknak, akik vállalják embertársaik
segítését, képesek másokért, mások emberi méltóságáért dolgozni, és akik
az intézményekben, hivatalokban, utcákon, tereken, melegedőkben,
idősek, betegek otthonaiban segítenek a rászorulóknak. A szociális munka
egyidős az emberiséggel, hiszen minden közösség gondoskodik az
elesettekről, szegényekről, betegekről. Míg sok évszázadon keresztül az
egyházak látták el a karitatív munkákat, ma már jórészt az állam, az önkormányzatok feladata az önkéntesekkel együtt a szociális ellátás biztosítása.
Magyarországon
az emberek csaknem egyharmada küszködik olyan problémával, amely
valamilyen szociális kezelést, gondozást igényel. Szociális munkásnak
lenni jóval több, mint munka: szolgálat ez a szó legnemesebb értelmében,
gyakran emberfeletti munkát végeznek az utcai szociális munkások, a
családsegítők, a hajléktalanszállók és más szociális intézmények
munkatársai. Azok, akik ezt választják, valódi hivatásuknak tekintik
mindennapos munkájukat, amelyért köszönettel tartozik az egész
társadalom.
Forrás: MTVA Sajtó és Fotóarchívum Hírlevél